Vers - Scared Blog

Facebook

Info

Frissítve minden hétköznap.

Kommentek

Címkék

18 minusz (17) 18 plusz (3) ajánló (6) amerika (2) belföld (1) cica (2) elmebeteg (6) emberek (11) film (1) gépház (2) hír (3) japán (4) komoly (7) külföld (8) lol (7) olvasmány (6) reklám (6) scared (4) vicces (7) videó (14) wtf (8) zene (4) Címkefelhő

Archívum

Vers

2012.05.13. 18:00 | ScaredBlog | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló emberek olvasmány 18 plusz scared

Egy pajzán verset hoztam nektek hazánk egyik elismert költőjétől, Weöres Sándortól. Ezt az alkotását nem nagyon tanítják az iskolában ;)

Weöres Sándor - Grancon lovag

 

Harcból megjött Grancorn lovag,
győzött kilenc csatán.
Ünneplik, harsog a hírneve
falu és város piacán.

Őróla cseveg, dalol, álmodozik 
a fehérszemély, valahány.
Hivatja Richárd király s Rosamund,
a szép királyleány.

Délcegen a várba föllovagol, 
leszáll kapubolt alatt;
három udvarhölgy, ifjú, begyes
bókolva elébe halad:

"Üdv neked, Grancorn, hős lovag! 
Üzeni felséges urunk:
estig várj; addig, parancsa szerint,
szolgálatodra vagyunk."

 

Gondjukba veszik, föl a várba viszik 
e tarka pihés madarak,
szélesen suhanók, nevetők, csipogók,
hogy kongnak a szürke falak.

Hódol Grancorn: "Bűbájatok 
harcos szívembe hatott:
holtat is föltámasztana,
s az elő lesz halott."

Hoznak pecsenyét, méhsört, csemegét, 
sürögnek selymesen:
"Diadalmas hős, bármit kívánj,
azonnal meglegyen."

Nagyot sóhajt Grancorn lovag: 
"Egy évi harc alatt
nem háltam nővel férfiként,
kioltani vágyamat."

A három dáma irul-pirul: 
"Sose tettünk még olyat,
miképp történik, azt minekünk
álmodni sem szabad.

De mert szeretünk, válassz közülünk, 
s ígérd, titok marad:
aki legszebb hármunk közül,
az oltsa ki vágyadat."

"Mindhármatok legszebb tünemény, 
mindnek varázsa más,
nem is lehet választanom,
hát döntsön sorshuzás.

Sisakból húznak bojtokat, 
mind remegő, izgatott:
a vöröshaju, zöldszemü Elisabeth
piros bojtot huzott.

Sikolt és arcát elfedi: 
"A sors akarta így,
nem én rablom el tőletek,
ti csúnya két irígy.."

Barátnőim, ne lessetek 
mert szégyellem nagyon,
hogy feltett szűz erkölcsömet
mingyárt elhullatom.

Elillan a másik két urihölgy, 
de figyel a függöny mögül,
hogy rájuk is a nászéjszakán
majd míly végzet nehezül.

Lány-comb közt reng a lovag lövege,
tüzes vas, öt kiló,
fekete heréje duzzadoz,
akár két ágyugolyó.

Nehéz üteg lövöldözi 
a törékeny erődfalat,
de feszes rugalmas alapzatú
s himbál a lökések alatt.

Elisabeth jajgatva tűr,
mégis kedvére van,
hogy lágyékát kemény legény
döfi hatalmasan.

Szól Chloris: "Ocsmány borzalom! 
Férjhez sosem megyek!"
Szól Sheila: "Ha majd velem megesik,
üdébb, virulóbb leszek."

Szól Chloris: "Elég volt! megöli szegényt! 
Odafutok, nem hagyom!"
Szól Sheila: "Ha majd te nyögöd e bajt,
mentőt nem akarsz, aranyom."

Szól Chloris: "Ez a kis penészvirág 
gerjeszti föl ennyire?"
Szól Sheila: "Ha majd téged kokasol,
hamarabb lelohad heve."

Se-vége se-hossza dúl a vihar 
a hullámzó szüzön.
Női mélyében öt liter
a belövellt férfi-özön.

Sírva fakad: "Irgalmas lovag, 
kicsi párodat elbocsásd!
Titoktartó öreg dadám
rakhat rám borogatást."

Nyög Grancorn: "Csak most kezdtem el, 
be nem végezhetem?"
Segítsetek szépségesek,
vagy itt lerogyok betegen!"

Sheila libeg a függöny mögül, 
ragyogó tüzes hajadon,
délről rabolt fejedelmi leány:
"Ne búsulj, nagy erős lovagom!"

A hőst, aki hanyatt löki, 
keze-lába kacsolja át,
jártas menyecske módra teker,
hányja-veti tomporát.

Nyávog, piheg, forog, liheg, 
elalél, sápad, kihevül,
hol kanca módra hágatja magát,
hol ő lovagol felül.

Aztán e cigányka se bírja tovább: 
"Köszönöm, nagy erős lovagom!
Jutalmul arany haj-pántomat
karodra átcsatolom."

Chloris, ábrándos kékszemű, 
bőre tej, haja len,
tündéri cukorhab-látomás:
búvik szemérmesen.

"Jaj, ne" - nyafog, kényeskedik - 
"még kicsi vagyok, ne bánts!"
De várja hogy lefektetik,
ahogy pólyást szokás.

Szemet húny, nem tud semmiről, 
édes álomba dőlt,
s a vitéz, mint sütni-való madarat,
úgy tűzi nyársa őt.

A finom jatékbaba lábaköze 
csiklandó szerkezet:
lüktetve szíja, gyűrűzve feji
mit a hős belészegezett.

Holtat is feltámasztana, 
s az elő lesz halott.
Szól Chloris: "Grancorn, kedvesem,
mert vagy lottyadt, aszott?"

Eközben csöndes este lett, 
ottkinn hazaballag a nyáj,
kong a harang, giling-galang,
leszáll a kék homály.

Vonat zakatol, de rá se fütyöl 
a bajnok, mit se kiván.
S nem várja Richárd király: egyedül
Rosamund királyleány.

Rubin ajka, zafir szeme 
szerelmesen mosolyog:
"Üdv neked, Grancorn, hős lovag!
Győztél, s jutalmat adok."

Válassz: ajándékozzak-e 
szekér aranyat neked?
Vagy férfiszem nem látta, dacos,
márvány-sima testemet?"

Grancorn lovag elkékül, dadog: 
"Gyönyörű királyleány,
majd add nekem jutalmadat
holnap, vagy holnapután."

A bejegyzés trackback címe:

https://scared.blog.hu/api/trackback/id/tr874505874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása