Harcból megjött Grancorn lovag,
győzött kilenc csatán.
Ünneplik, harsog a hírneve
falu és város piacán.

Őróla cseveg, dalol, álmodozik 
a fehérszemély, valahány.
Hivatja Richárd király s Rosamund,
a szép királyleány.

Délcegen a várba föllovagol, 
leszáll kapubolt alatt;
három udvarhölgy, ifjú, begyes
bókolva elébe halad:

"Üdv neked, Grancorn, hős lovag! 
Üzeni felséges urunk:
estig várj; addig, parancsa szerint,
szolgálatodra vagyunk."

Gondjukba veszik, föl a várba viszik 
e tarka pihés madarak,
szélesen suhanók, nevetők, csipogók,
hogy kongnak a szürke falak.

Hódol Grancorn: "Bűbájatok 
harcos szívembe hatott:
holtat is föltámasztana,
s az elő lesz halott."

Hoznak pecsenyét, méhsört, csemegét, 
sürögnek selymesen:
"Diadalmas hős, bármit kívánj,
azonnal meglegyen."

Nagyot sóhajt Grancorn lovag: 
"Egy évi harc alatt
nem háltam nővel férfiként,
kioltani vágyamat."

A három dáma irul-pirul: 
"Sose tettünk még olyat,
miképp történik, azt minekünk
álmodni sem szabad.

De mert szeretünk, válassz közülünk, 
s ígérd, titok marad:
aki legszebb hármunk közül,
az oltsa ki vágyadat."

"Mindhármatok legszebb tünemény, 
mindnek varázsa más,
nem is lehet választanom,
hát döntsön sorshuzás.

Sisakból húznak bojtokat, 
mind remegő, izgatott:
a vöröshaju, zöldszemü Elisabeth
piros bojtot huzott.

Sikolt és arcát elfedi: 
"A sors akarta így,
nem én rablom el tőletek,
ti csúnya két irígy.."

Barátnőim, ne lessetek 
mert szégyellem nagyon,
hogy feltett szűz erkölcsömet
mingyárt elhullatom.

Elillan a másik két urihölgy, 
de figyel a függöny mögül,
hogy rájuk is a nászéjszakán
majd míly végzet nehezül.

Lány-comb közt reng a lovag lövege,
tüzes vas, öt kiló,
fekete heréje duzzadoz,
akár két ágyugolyó.

Nehéz üteg lövöldözi 
a törékeny erődfalat,
de feszes rugalmas alapzatú
s himbál a lökések alatt.

Elisabeth jajgatva tűr,
mégis kedvére van,
hogy lágyékát kemény legény
döfi hatalmasan.

Szól Chloris: "Ocsmány borzalom! 
Férjhez sosem megyek!"
Szól Sheila: "Ha majd velem megesik,
üdébb, virulóbb leszek."

Szól Chloris: "Elég volt! megöli szegényt! 
Odafutok, nem hagyom!"
Szól Sheila: "Ha majd te nyögöd e bajt,
mentőt nem akarsz, aranyom."

Szól Chloris: "Ez a kis penészvirág 
gerjeszti föl ennyire?"
Szól Sheila: "Ha majd téged kokasol,
hamarabb lelohad heve."

Se-vége se-hossza dúl a vihar 
a hullámzó szüzön.
Női mélyében öt liter
a belövellt férfi-özön.

Sírva fakad: "Irgalmas lovag, 
kicsi párodat elbocsásd!
Titoktartó öreg dadám
rakhat rám borogatást."

Nyög Grancorn: "Csak most kezdtem el, 
be nem végezhetem?"
Segítsetek szépségesek,
vagy itt lerogyok betegen!"

Sheila libeg a függöny mögül, 
ragyogó tüzes hajadon,
délről rabolt fejedelmi leány:
"Ne búsulj, nagy erős lovagom!"

A hőst, aki hanyatt löki, 
keze-lába kacsolja át,
jártas menyecske módra teker,
hányja-veti tomporát.

Nyávog, piheg, forog, liheg, 
elalél, sápad, kihevül,
hol kanca módra hágatja magát,
hol ő lovagol felül.

Aztán e cigányka se bírja tovább: 
"Köszönöm, nagy erős lovagom!
Jutalmul arany haj-pántomat
karodra átcsatolom."

Chloris, ábrándos kékszemű, 
bőre tej, haja len,
tündéri cukorhab-látomás:
búvik szemérmesen.

"Jaj, ne" - nyafog, kényeskedik - 
"még kicsi vagyok, ne bánts!"
De várja hogy lefektetik,
ahogy pólyást szokás.

Szemet húny, nem tud semmiről, 
édes álomba dőlt,
s a vitéz, mint sütni-való madarat,
úgy tűzi nyársa őt.

A finom jatékbaba lábaköze 
csiklandó szerkezet:
lüktetve szíja, gyűrűzve feji
mit a hős belészegezett.

Holtat is feltámasztana, 
s az elő lesz halott.
Szól Chloris: "Grancorn, kedvesem,
mert vagy lottyadt, aszott?"

Eközben csöndes este lett, 
ottkinn hazaballag a nyáj,
kong a harang, giling-galang,
leszáll a kék homály.

Vonat zakatol, de rá se fütyöl 
a bajnok, mit se kiván.
S nem várja Richárd király: egyedül
Rosamund királyleány.

Rubin ajka, zafir szeme 
szerelmesen mosolyog:
"Üdv neked, Grancorn, hős lovag!
Győztél, s jutalmat adok."

Válassz: ajándékozzak-e 
szekér aranyat neked?
Vagy férfiszem nem látta, dacos,
márvány-sima testemet?"

Grancorn lovag elkékül, dadog: 
"Gyönyörű királyleány,
majd add nekem jutalmadat
holnap, vagy holnapután."